|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 7 találat | lapozás: 1-7 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Tholdy Horváth Péter 2007. május 16.Különleges ünnepre készül május 20-án a dévai Szent Ferenc Alapítvány. A sok száz erdélyi kisgyermeket, fiatalt felkaroló szervezet szeretettel vár mindenkit, aki elkötelezte magát az élet szolgálatára. A rendezvénynek Tholdy Horváth Péter nemrég visszakapott marosnémeti birtoka nyújt otthont. Böjte Csaba atya szeretne hármas ünnepet tartani: 1. Megújítani Istennel a szeretet parancsában kötött szövetséget. 2. Emlékezni az ősök által kötött vérszerződésről. 3. Megünnepelni azt a szövetséget, melyet alapítványunkkal kötött oly sok ember, melyből otthon, kenyér, élet fakad sok száz bajban lévő gyermeknek. /Szövetség az életért: Dél-Erdély. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 16./2007. május 21.Több mint fél ezren gyűltek össze május 20-án a Szent Ferenc Alapítvány szervezte találkozóra Marosnémetiben. Az Erdély minden csücskéből idesereglő gyermekek, fiatalok, munkatársak, támogatók mellett Magyarországról és még távolabbról is szép számban érkeztek a rendezvényre. Legmesszibbről talán maga a házigazda, Tholdy Horváth Péter, aki a hajdani erdélyi nemesi család leszármazottjaként évekig harcolt, hogy visszaszerezze marosnémeti birtokát. Az itt székelő csendőrség idén hagyta el az épületet, most önfeledt gyermekzsivaj hallatszott az udvarról. A kastély és gyönyörű kertjének visszaszerzése nem volt egyszerű, de a békesség, a kiengesztelődés és szeretet jegyében történt. És aki szeretetből cselekszik, az beteljesülni látja a reményt – mondta a szentmisén Böjte Csaba atya, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke. Szeme láttára bontakoztak ki, teltek meg hittel és reménységgel a kicsi gyermeki lelkek, és váltak felnőtté, igaz emberré a fiatalok. És kibontakozott körülötte számtalan közösség, köztük a szórványban élő dévai magyaroké, akik immár iskola és Magyar Ház birtokában egyre bátrabban vállalják identitásukat. Mindez a szeretetből történő összefogás, szövetség eredménye – mondta Csaba atya. Ma már 700 gyermek nevelkedik az alapítvány 11 erdélyi gyermekvédelmi központjában, és még annyian járnak a hét napközibe. A világjáró Beder Tibor és a moldvai magyar nyelvű miséért kerékpározó Ferkó Zoltán is megosztotta élményeit az egybegyűltekkel. /Gáspár-Barra Réka: Szövetség az életért. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 21./2007. szeptember 24.A fejenként egytartálynyi üzemanyag árának felajánlásából és az ehhez társuló számtalan önzetlen adományból a motorosok idén is gazdag ajándékkal lepték meg a dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekeit. Szeptember 22-én több mint magyarországi 350 motoros robogott be a dévai Szent Ferenc Alapítvány vendégeként. Most jöttek el harmadszor. A motoroszarándoklat ötlete tulajdonképpen a szomorú 2004. december 5-e után született. E napnak üzenetét akarta megcáfolni Bujdosó János magyarországi nevelőtanár, aki úgy döntött, zarándoklatra indul Erdélybe, magával hív mindenkit, aki hajlandó motoron megtenni az utat, s a fizikai fáradság mellett némi anyagi áldozatot is vállalni. Az első évben 150-en jelentkeztek, tavaly már kétszer annyian, idén pedig több mint 350 motoros robogott be a dévai kolostor udvarára, ahol sokukat már ismerősként üdvözölték a gyermekek. Idén sem maradt el a gyermekek motoroztatása. Este a motorosok átvonultak Tholdy Horváth Péter nemrég visszaszerzett marosnémeti birtokára, ahol ideális sátorhely és vacsora várta őket. /Gáspár-Barra Réka: Három a magyar igazság. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 24./2008. szeptember 30.Szeptember 26-án Vajdahunyadon a kolozsvári Passamezzo Historikus Együttes fellépésével folytatódott a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság által szervezett idei Reneszánsz Kastélyfesztivál. A helybeli magyarság nem képviseltette magát túl nagy számban, annál többen jöttek el Déváról és szép számban ültek a közönség soraiban fiatalok. Sokukat szoros barátság fűz a Passamezzo együttes többnyire egyetemista táncosaihoz. Másnap a marosillyei Veres bástyában latin nyelvű szentmisével kezdődött beharangozott reneszánsz nap, melyen fellépett a budapesti Musica Profana együttes. A szentmisét követően a Veres bástya történetének filmes bemutatása következett. Estefelé a társaság átvonult a közeli marosnémeti Tholdy kastélyba, ahol, szintén a visszaszolgáltatott kúria ura, Tholdy Horváth Péter fogadta az érkezőket. A közel 400 éves, klasszicista stílusban épült kastély történetét ismertetve, a házigazda elmondta, hogy e kúria, már a Gyulay család idejében a dél-erdélyi magyar kultúra egyik központja volt. Gyakran fordult meg itt Kazinczy Ferenc, Döbrentei Gábor és a kastélytulajdonosok közt megemlített Kuunok idejében is pezsgő kultúrélet folyt e kastélyban. Szeretnénk ezt a hagyományt tovább ápolni és örömmel biztosítanak teret a magyar kulturális rendezvényeknek, mondta Tholdy Horváth Péter. A nagykárolyi Collegium Régizene együttes előadása sikeres volt. /Gáspár-Barra Réka: Zenei ínyencségek a reneszánsz kastélyfesztiválon. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./2016. január 30.Helyi önkényt hoz az új adótörvénykönyvVeszélyben a vidéki kastélyok Kilátástalan helyzetbe sodorja a vidéki kastélytulajdonosokat az új román adótörvénykönyv – hívja fel a figyelmet Tholdy Horváth Péter, aki a marosnémeti kastély örököseként másfél évtizede küzd a hajdani családi birtok visszaszerzéséért, helyreállításáért. Tholdy Horváth Péter 2001-ben nyújtotta be igénylését a román állam felé a család elkobzott ingatlanjainak visszaszerzése végett. Közel 8 évnyi pereskedés után, 2007-ben született meg a bírói döntés, hogy a marosnémeti kastélyt és közel hathektáros kertjét visszakapja. Ekkor döntötte el, hogy hazatelepedik Ausztráliából, és megpróbálja helyreállítani a birtokot. Azóta azonban folyamatosan akadályokba ütközik, s ezek sorában, mint hab a tortán jelenik meg az új adótörvénykönyv, mely a műemléképületek adómentességét önkormányzati döntésre (önkényre) bízza. – Amikor a csendőrség kiköltözött a marosnémeti kastélyból, teljesen lerobbant állapotban volt az épület. Azóta önerőből próbálom helyreállítani mindazt, amit fél évszázad alatt tönkretettek: az elhanyagolt kertet, az agyonbetonozott épületet: kitörni a fejetlenül emelt választófalakat, eredetihez hasonlóra cserélni az ajtókat, ablakokat, leverni a faragott kövekre öntött araszos betont – egyszóval visszaállítani az épület eredeti arculatát. Báró Kemény Vilma leírásának köszönhetően egész pontos képünk van arról, hogy milyen volt a kastély gróf Kuun Géza idejében, de még azt megelőzően is. Ehhez igazodva nyitottuk újra egybe a kastély belterét, állítottuk vissza Kuun Géza dolgozószobáját, az ebédlőt, a szalonokat. Az lenne a tervünk, hogy állandó kiállítást alakítsunk ki az épületben a kastély történetéről, hiszen rengeteg dokumentumot, festményt, fényképet, könyvet sikerült összeszednünk, illetve tudomást szereznünk a hollétükről. Ezeket állítanánk ki, olyan formán, hogy a terek közben funkcionálisak maradjanak. Hogy pontosan milyen funkciót láthatna el a kastély, arról még nem született döntés, hiszen bármilyen ötlet, terv megvalósítása akadályok millióiba ütközik– mondja Tholdy Horváth Péter, miközben végigvezet a rengeteg munkával és komoly anyagi ráfordítással helyreállított termeken. Amint áthaladunk a kék meg a vörös szalonon, meglapogatjuk a hajdani kandallót, önkéntelenül is szárnyalni kezd a fantázia: mi mindennek nyújthatna teret ez a gyönyörű klasszicista épület. Otthonosan érezné magát benne a marosnémeti nemesi családok (akár interaktív jellegű) múzeuma, lehetne kastélyszálló, vagy bálok, esküvők színhelye. Gyermekzsivaj is betölthetné a kertet, hiszen a többhektáros hajdani arborétum így megcsonkítva is tökéletes tér, akár természetvédelmi táborok megszervezésére is... A tulajdonos pedig csak bólogat. A mindennapokat betöltő helyreállítási munkálatok közben őt is sűrűn kísértik az ötletek. – Az első lépés mindenképp az, hogy rendbe rakjuk az épületet. Hogy visszaállítsuk az eredeti formáját. Nyolcévi munka után nagyrészt a külső vakolás maradt még, illetve a kőlépcsők helyrehozatala. Tavaly bekerítettük a kertet is, s úgy próbáltunk mindent alakítani, hogy a kastély alkalmas legyen a közösségi rendezvényekre, bármilyen formában is lenne rá igény. Idén azonban megtorpantak. Kiderült ugyanis, hogy az új adótörvénykönyvből törölték azt a kitételt, miszerint a műemlék épületek eddig adómentességet élveztek. Sőt, a műemlék jellegű parkokra vonatkozó kedvezmény is eltűnt. Mindezt a helyi önkormányzatok hatáskörébe helyezte át az új jogszabály. A helyi tanácsnak kell eldöntenie, hogy az illető településen lévő műemlék épületek (vagy ezek egy része) adómentességet élveznek-e vagy sem. – A vidéki kastélyok esetében teljesen abszurd helyzetet szült e törvény. A kastélyok, illetve parkjaik adómentességéről ugyanis az a polgármester, illetve tanácsosi testület dönt, mellyel évekig pereskedtünk ingatlanjaink visszaszolgáltatása végett. Ritka tehát az a hely, ahol jóindulattal vagy legalább objektív hozzáállással viszonyulnak a községek területén lévő kastélyokhoz. Márpedig az adómentesség idéntől kizárólag a polgármester és a tanács jóindulatán múlik. Mindenféle szakértelem és indoklás nélkül, teljesen szabadon dönthetnek, még az országos érdekeltségű műemlék épületek, -parkok esetében is. Ez ránk nézve keserves, hiszen magáért az épületért is hatalmas összeget kell majd fizetnünk, a hozzá tartozó öthektáros kertért pedig számításaink szerint több ezer, talán tízezer eurót. A kert ugyanis, védett terület, de adózás szempontjából beépíthető kategóriába sorolják. Tehát úgy fizetem utána az adót, mintha volna egy 5 hektáros telkem, amit felparcellázhatok, és eladhatok házhelyként. De nekem sem felparcellázni nem szabad, sem eladni nem tudom, hiszen kinek kell egy ekkora terület, amiből az égvilágon semmi haszon nem jön, de jókora költséggel jár a karbantartása (fűnyírás, évszázados fák gondozása stb.), és ráadásul évente több ezer eurós adót kell utána fizetni?! – teszi fel az elkeseredett kérdést Tholdy Horváth Péter. Merthogy a kertet eddig gondozta, hiszen kötődik hozzá – családi örökség. Most azonban az új törvény is kötelezi a rendben tartására. – Egészen komoly büntetéseket róhatnak ki, ha elhanyagolom a tulajdonomban lévő telket.Érdekes módon azonban a szomszédunk, aki nem csupán a saját telkét, de a birtokunkra vezető utat is telerakta trágyával, szeméttel és mindenféle kócerájjal, semmiféle büntetéstől sem tart – állapítja meg keserűen a kastélytulajdonos. A birtokra vezető útból ugyanis a szomszéd szabályszerű tyúkudvart csinált. Bár eredetileg 6 méter széles volt az út, a rápakolt kacatok, tüzelő és szemét miatt annyira leszűkült, hogy kisauótval is alig lehet áthajtani rajta. A kastélyt felkereső turistabuszoknak jó pár száz méterrel odébb kell leparkolniuk. De még a helyi szemétszállító vállalat autója sem tudja megközelíteni a telket, Tholdyéknak szintén pár száz méterre kell kihordaniuk a szemetet. Az új adótörvénykönyv csúcsa azonban, hogy a műemlék épület közvetlen szomszédja is adómentességet igényelhet. Akkor is, ha a műemlék épület nem kapta azt meg. – A törvény a műemlékek körül bizonyos szélességű sávot védőzónának nyilvánít. A mi esetünkben ez 200 m-es sáv, amiben bőven benne van a szomszéd tyúkolastól, trágyástól, mindenestől. Ha tehát elég jó barátja a polgármesternek, akkor akár az is megtörténhet, hogy ő adómentességet kap, mi pedig nem – mondja Tholdy Horváth Éva. A fonák helyzetből nem nagyon látszik a kiút. – A magam részéről első perctől kezdve igyekeztem nyitott maradni a helyiek felé. Felkínáltam a birtokot, hogy bármikor igénybe vehetik közösségi rendezvényekre. De eddig nem volt rá igény. Csak ellenségeskedést tapasztalok. A bírósági határozattal visszaszerzett kastély és a park mellett az önkormányzat visszaszolgáltatott közel 100 hektárnyi területet a hajdani birtokból: legelőt, erdőt, a régi istállókat és a malom területét. Igaz ezek már mind gyenge minőségű földek voltak, hiszen senki sem gondozta őket, de esetleg el lehetett volna adni belőlük. Jókora költséggel telekkönyveztem, de 2011-ben mind visszavették őket – (önhibájukból elkövetett) procedurális vétségre hivatkozva. Hajdanán hatalmas birtokok tartoztak a kastélyhoz, amiből fenn lehetett azt tartani. Most mindent elvettek, s olyan adót akasztanak a nyakunkba, amivel egyszerűen ellehetetlenítenek. Ha évente tízezer eurókat kell adóra fizetnünk, akkor még az állagmegóvó munkálatokat sem tudjuk fedezni. Nem szívesen mondom ezt, de úgy érzem, a történelem megismétlődik. Odescalchi Eugenie hercegnő emlékirataiban pontosan leírja, hogy az 1949-es államosítás előtt is hasonló helyzet volt. Akkora anyagi terheket róttak a tulajdonosokra, hogy sokan kénytelenek voltak potom áron eladni birtokaik egy részét, hogy vajmi keveset megőrizhessenek. Ezért került annyi nagyszerű épület adás-vétel útján a román állam tulajdonába. Most is úgy nézem, hogy ha nem változtatnak a nemrég életbe lépett adótörvényen, egyszerűen ellehetetlenítik a vidéki kastélyok fennmaradását– mondja Tholdy Horváth Péter. Véleménye szerint a törvényben szerepelnie kellene valami fajta kritériumnak, ami alapján az önkormányzatok meghozhatják az adómentességre vonatkozó döntést. Az országos érdekeltségű műemlékekről például nem helyi szinten kellene dönteni. Úgyszintén változtatni kellene a műemlék parkok adózási rendszerén, kevésbé terhes kategóriába sorolva ezeket. – A városközpontokban lévő műemlék épületek esetében más a helyzet, hiszen azok többsége némi hasznot is hoz, és nem tartozik hozzájuk ekkora telek. A vidéki kastélyok esetében azonban kész csődöt jelent az új törvény – véli a marosnémeti birtokos, számos hasonló helyzetben lévő kastéllyal példázva. Közben kisétálunk az immár sok ezer eurós adóterhet hozó parkba. Az évszázados fák némelyikét még a Gyulaiak ültették. Törökdúlások, háborúk, parasztfelkelések, békekötések szemtanúi voltak e fák. Ifjabb társaik Kuun Géza megrendelésére érkeztek, s néhány évtizedig boldog szemlélői lehettek a pezsgő kulturális életnek, hiszen a kastélyban a főúri látogatók mellett számos hazai és külföldi tudós fordult meg. ...Eljutunk a park délnyugati sarkába. Tholdyék átölelik a 600 évesre becsült tölgyfát. Mélyre nyúló gyökereivel makacsul kapaszkodik a földbe. Törzsétől karnyújtásnyira a kerítés – szilárdan küzd a szomszéd telken ránehezedő lomokkal. Meddig bírja még?! Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad) 2016. január 31.Helyi önkényt hoz az új adótörvénykönyv – Veszélyben a vidéki kastélyokKilátástalan helyzetbe sodorja a vidéki kastélytulajdonosokat az új román adótörvénykönyv – hívja fel a figyelmet Tholdy Horváth Péter, aki a marosnémeti kastély örököseként másfél évtizede küzd a hajdani családi birtok visszaszerzéséért, helyreállításáért. Tholdy Horváth Péter 2001-ben nyújtotta be igénylését a román állam felé a család elkobzott ingatlanjainak visszaszerzése végett. Közel 8 évnyi pereskedés után, 2007-ben született meg a bírói döntés, hogy a marosnémeti kastélyt és közel hathektáros kertjét visszakapja. Ekkor döntötte el, hogy hazatelepedik Ausztráliából, és megpróbálja helyreállítani a birtokot. Azóta azonban folyamatosan akadályokba ütközik, s ezek sorában, mint hab a tortán jelenik meg az új adótörvénykönyv, mely a műemléképületek adómentességét önkormányzati döntésre (önkényre) bízza. – Amikor a csendőrség kiköltözött a marosnémeti kastélyból, teljesen lerobbant állapotban volt az épület. Azóta önerőből próbálom helyreállítani mindazt, amit fél évszázad alatt tönkretettek: az elhanyagolt kertet, az agyonbetonozott épületet: kitörni a fejetlenül emelt választófalakat, eredetihez hasonlóra cserélni az ajtókat, ablakokat, leverni a faragott kövekre öntött araszos betont – egyszóval visszaállítani az épület eredeti arculatát. Báró Kemény Vilma leírásának köszönhetően egész pontos képünk van arról, hogy milyen volt a kastély gróf Kuun Géza idejében, de még azt megelőzően is. Ehhez igazodva nyitottuk újra egybe a kastély belterét, állítottuk vissza Kuun Géza dolgozószobáját, az ebédlőt, a szalonokat. Az lenne a tervünk, hogy állandó kiállítást alakítsunk ki az épületben a kastély történetéről, hiszen rengeteg dokumentumot, festményt, fényképet, könyvet sikerült összeszednünk, illetve tudomást szereznünk a hollétükről. Ezeket állítanánk ki, olyan formán, hogy a terek közben funkcionálisak maradjanak. Hogy pontosan milyen funkciót láthatna el a kastély, arról még nem született döntés, hiszen bármilyen ötlet, terv megvalósítása akadályok millióiba ütközik – mondja Tholdy Horváth Péter, miközben végigvezet a rengeteg munkával és komoly anyagi ráfordítással helyreállított termeken. Amint áthaladunk a kék meg a vörös szalonon, meglapogatjuk a hajdani kandallót, önkéntelenül is szárnyalni kezd a fantázia: mi mindennek nyújthatna teret ez a gyönyörű klasszicista épület. Otthonosan érezné magát benne a marosnémeti nemesi családok (akár interaktív jellegű) múzeuma, lehetne kastélyszálló, vagy bálok, esküvők színhelye. Gyermekzsivaj is betölthetné a kertet, hiszen a többhektáros hajdani arborétum így megcsonkítva is tökéletes tér, akár természetvédelmi táborok megszervezésére is... A tulajdonos pedig csak bólogat. A mindennapokat betöltő helyreállítási munkálatok közben őt is sűrűn kísértik az ötletek. – Az első lépés mindenképp az, hogy rendbe rakjuk az épületet. Hogy visszaállítsuk az eredeti formáját. Nyolcévi munka után nagyrészt a külső vakolás maradt még, illetve a kőlépcsők helyrehozatala. Tavaly bekerítettük a kertet is, s úgy próbáltunk mindent alakítani, hogy a kastély alkalmas legyen a közösségi rendezvényekre, bármilyen formában is lenne rá igény. Idén azonban megtorpantak. Kiderült ugyanis, hogy az új adótörvénykönyvből törölték azt a kitételt, miszerint a műemlék épületek eddig adómentességet élveztek. Sőt, a műemlék jellegű parkokra vonatkozó kedvezmény is eltűnt. Mindezt a helyi önkormányzatok hatáskörébe helyezte át az új jogszabály. A helyi tanácsnak kell eldöntenie, hogy az illető településen lévő műemlék épületek (vagy ezek egy része) adómentességet élveznek-e vagy sem. – A vidéki kastélyok esetében teljesen abszurd helyzetet szült e törvény. A kastélyok, illetve parkjaik adómentességéről ugyanis az a polgármester, illetve tanácsosi testület dönt, mellyel évekig pereskedtünk ingatlanjaink visszaszolgáltatása végett. Ritka tehát az a hely, ahol jóindulattal vagy legalább objektív hozzáállással viszonyulnak a községek területén lévő kastélyokhoz. Márpedig az adómentesség idéntől kizárólag a polgármester és a tanács jóindulatán múlik. Mindenféle szakértelem és indoklás nélkül, teljesen szabadon dönthetnek, még az országos érdekeltségű műemlék épületek, -parkok esetében is. Ez ránk nézve keserves, hiszen magáért az épületért is hatalmas összeget kell majd fizetnünk, a hozzá tartozó öthektáros kertért pedig számításaink szerint több ezer, talán tízezer eurót. A kert ugyanis, védett terület, de adózás szempontjából beépíthető kategóriába sorolják. Tehát úgy fizetem utána az adót, mintha volna egy 5 hektáros telkem, amit felparcellázhatok, és eladhatok házhelyként. De nekem sem felparcellázni nem szabad, sem eladni nem tudom, hiszen kinek kell egy ekkora terület, amiből az égvilágon semmi haszon nem jön, de jókora költséggel jár a karbantartása (fűnyírás, évszázados fák gondozása stb.), és ráadásul évente több ezer eurós adót kell utána fizetni?! – teszi fel az elkeseredett kérdést Tholdy Horváth Péter. Merthogy a kertet eddig gondozta, hiszen kötődik hozzá – családi örökség. Most azonban az új törvény is kötelezi a rendben tartására. – Egészen komoly büntetéseket róhatnak ki, ha elhanyagolom a tulajdonomban lévő telket. Érdekes módon azonban a szomszédunk, aki nem csupán a saját telkét, de a birtokunkra vezető utat is telerakta trágyával, szeméttel és mindenféle kócerájjal, semmiféle büntetéstől sem tart – állapítja meg keserűen a kastélytulajdonos. A birtokra vezető útból ugyanis a szomszéd szabályszerű tyúkudvart csinált. Bár eredetileg 6 méter széles volt az út, a rápakolt kacatok, tüzelő és szemét miatt annyira leszűkült, hogy kisautóval is alig lehet áthajtani rajta. A kastélyt felkereső turistabuszoknak jó pár száz méterrel odébb kell leparkolniuk. De még a helyi szemétszállító vállalat autója sem tudja megközelíteni a telket, Tholdyéknak szintén pár száz méterre kell kihordaniuk a szemetet. Az új adótörvénykönyv csúcsa azonban, hogy a műemlék épület közvetlen szomszédja is adómentességet igényelhet. Akkor is, ha a műemlék épület nem kapta azt meg. – A törvény a műemlékek körül bizonyos szélességű sávot védőzónának nyilvánít. A mi esetünkben ez 200 m-es sáv, amiben bőven benne van a szomszéd tyúkolastól, trágyástól, mindenestől. Ha tehát elég jó barátja a polgármesternek, akkor akár az is megtörténhet, hogy ő adómentességet kap, mi pedig nem – mondja Tholdy Horváth Éva. A fonák helyzetből nem nagyon látszik a kiút. – A magam részéről első perctől kezdve igyekeztem nyitott maradni a helyiek felé. Felkínáltam a birtokot, hogy bármikor igénybe vehetik közösségi rendezvényekre. De eddig nem volt rá igény. Csak ellenségeskedést tapasztalok. A bírósági határozattal visszaszerzett kastély és a park mellett az önkormányzat visszaszolgáltatott közel 100 hektárnyi területet a hajdani birtokból: legelőt, erdőt, a régi istállókat és a malom területét. Igaz ezek már mind gyenge minőségű földek voltak, hiszen senki sem gondozta őket, de esetleg el lehetett volna adni belőlük. Jókora költséggel telekkönyveztem, de 2011-ben mind visszavették őket – (önhibájukból elkövetett) procedurális vétségre hivatkozva. Hajdanán hatalmas birtokok tartoztak a kastélyhoz, amiből fenn lehetett azt tartani. Most mindent elvettek, s olyan adót akasztanak a nyakunkba, amivel egyszerűen ellehetetlenítenek. Ha évente tízezer eurókat kell adóra fizetnünk, akkor még az állagmegóvó munkálatokat sem tudjuk fedezni. Nem szívesen mondom ezt, de úgy érzem, a történelem megismétlődik. Odescalchi Eugenie hercegnő emlékirataiban pontosan leírja, hogy az 1949-es államosítás előtt is hasonló helyzet volt. Akkora anyagi terheket róttak a tulajdonosokra, hogy sokan kénytelenek voltak potom áron eladni birtokaik egy részét, hogy vajmi keveset megőrizhessenek. Ezért került annyi nagyszerű épület adás-vétel útján a román állam tulajdonába. Most is úgy nézem, hogy ha nem változtatnak a nemrég életbe lépett adótörvényen, egyszerűen ellehetetlenítik a vidéki kastélyok fennmaradását – mondja Tholdy Horváth Péter. Véleménye szerint a törvényben szerepelnie kellene valami fajta kritériumnak, ami alapján az önkormányzatok meghozhatják az adómentességre vonatkozó döntést. Az országos érdekeltségű műemlékekről például nem helyi szinten kellene dönteni. Úgyszintén változtatni kellene a műemlék parkok adózási rendszerén, kevésbé terhes kategóriába sorolva ezeket. – A városközpontokban lévő műemlék épületek esetében más a helyzet, hiszen azok többsége némi hasznot is hoz, és nem tartozik hozzájuk ekkora telek. A vidéki kastélyok esetében azonban kész csődöt jelent az új törvény – véli a marosnémeti birtokos, számos hasonló helyzetben lévő kastéllyal példázva. Közben kisétálunk az immár sok ezer eurós adóterhet hozó parkba. Az évszázados fák némelyikét még a Gyulaiak ültették. Törökdúlások, háborúk, parasztfelkelések, békekötések szemtanúi voltak e fák. Ifjabb társaik Kuun Géza megrendelésére érkeztek, s néhány évtizedig boldog szemlélői lehettek a pezsgő kulturális életnek, hiszen a kastélyban a főúri látogatók mellett számos hazai és külföldi tudós fordult meg. ...Eljutunk a park délnyugati sarkába. Tholdyék átölelik a 600 évesre becsült tölgyfát. Mélyre nyúló gyökereivel makacsul kapaszkodik a földbe. Törzsétől karnyújtásnyira a kerítés – szilárdan küzd a szomszéd telken ránehezedő lomokkal. Meddig bírja még?! Gáspár-Barra Réka nyugatijelen.com. Erdély.ma 2017. október 2.Marosnémetin folytatódott a reneszánsz kastélyfesztiválMarosnémetin a Gyulay Ferenc kastélyban folytatódott szerda este a VIII. Reneszánsz kastélyfesztivál. A Dél-Erdélyért Kulturális Társaság képviselői tekintettel a szép számban megjelent többségi közönségre, román nyelven ismertették célkitűzéseiket, 10 éves tevékenységüket és felkérték a kastély tulajdonosait, Tholdy Horváth Pétert és Évát, hogy két nyelven mutassák be a különleges szépségű épület történetét. A 17. század derekán Gyulay Ferenc dévai várkapitány által emelt reneszánsz kastélyt, két évszázaddal később gróf Gyulay Lajos építette át klasszicista stílusban. Az ő nevéhez fűződik a hatalmas kastélypark kialakítása is. A kastély oldalágon öröklődött gr. Kuun Géza orientalista tudósra, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökére, az erdélyi Református Egyház főgondnokára, aki fantasztikus tudományos munkássága kapcsán számtalan neves tudóst látott vendégül Marosnémetin. Az öröklődés szintén oldalágon folytatódott és a múlt századforduló táján eladásra került a kastély. Ekkor vásárolta meg a Petricsevics-Horváth-Tholdy család, akiknek az államosítás nyomán kellett elhagyniuk birtokukat. A gyönyörű műemléképületben ezt követően termelőszövetkezeti irodák, kocsma, falusi bolt működött. Az 1989-es fordulat nyomán történő restituciós folyamat idején a hajdani tulajdonos unokája, Tholdy Horváth Péter Ausztráliából jött haza visszaszerezni családja birtokát. Jelenleg az ő tulajdonát képezi a kastély és a hajdani birtok egy része. Az épületet apró lépésekkel igyekszik felújítani. A belső terek már nagyszerű helyszínként szolgálnak különböző kulturális rendezvényeknek, de szakmai konferenciák, családi, közösségi események szervezésére, sőt szálláshelyként is alkalmas az épület. A kastélyismertetést követően a közel 30 esztendős múlttal bíró baróti Kájoni Consort Régizene-együttes lépett színpadra. Rövid bemutatkozásukból kiderült, az eredetileg kikapcsolódás végett zenélő társaság az évek folyamán komoly régizenei repertoárt dolgozott ki, játszott el számos kulturális, jótékonysági rendezvényen, fesztiválokon, történelmi megemlékezéseken, stb. 2011 óta rendszeres szervezői az olaszteleki Régizene találkozónak, melynek a nemrég rendbetett Daniel-kastély biztosít teret. Marosnémetin egyházi zenével indították műsorukat, majd a középkori Európa világi zenéjéből nyújtottak ízelítőt, a 13. századtól indulva, a 17. századig kalauzolták hallgatóságukat. Külön vastapsot kaptak Johannes Honterus brassói származású humanista polihisztor, reformátor, pedagógus művei, a baróti zenekar által előadott latin ódák, melyeket a szerző diákjai kedvéért zenésített meg. A Kájoni Consort által megteremtett korabeli hangulatot a kolozsvári Amaryllis Zene- és Táncegyüttes előadása fokozta. Az elegáns virág nevétől ihletett Amaryllis 1993-ban alakult, aktív részesévé válva a kolozsvári művelődési életnek. Nevéhez fűződik a kolozsvári Mátyás Napok megszervezése is. Az évek folyamán köreiből nőtt ki a Passamezzo Táncegyüttes. Az alapító tagok tavaly élesztették fel az eredeti Amaryllist és fiatalok bevonásával újraindították a zenekart, valamint a táncegyüttest. Szabó Anikó táncoktató vezetésével korhű zenére és koreográfiákra építik előadásaikat. Marosnémetin a középkorban népszerű kontratáncokkal örvendeztették meg a közönséget. A rendezvényen jelen voltak a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum nyolcadikos diákjai is, akik az Örökségőrző program keretében tavaly fogadták örökbe a marosnémeti Gyulay-kastélyt. E hét elején lelkesen segédkeztek a múlt heti viharok idején megrongált kastélykert kitakarításában, szerdán pedig süteménnyel kedveskedtek az est vendégeinek. Nyugati Jelen (Arad) lapozás: 1-7
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
